Fél év

Lassan fél éve nem pötyögtem semmit.
Iszonyatosan szégyenlem magam.
Nekem mindig ez a blog volt a mentsváram.

Szerettem, mai napig szeretem és tervezem, hogy vissza-vissza térek.

Első és legfontosabb, hogy jó fél éve már ketten élünk a párommal, külön a szülőktől.
ÉÉÉÉÉÉS novemberben megvolt egymás közt az eljegyzésünk.
Karácsonykor pedig családi körben is megüljük.
Munka akad, de nem akarom elkiabálni, alakul, iskola is, egyen már túl vagyok, idén és jövő év elején még 1-1 szakma vár rám, nagyon izgatott vagyok emiatt.

Van négy gyönyörű cicám, 1 kislány, 3 kandúr és nyár óta lett egy kutyám is, egy kis keverék, aki már nem is olyan kicsi.
(Istenem, azok a szemek, amikor megyek el itthoról és visszanézek a kapuból...)
Kis rosszcsontjaim.

A magról nevelt rebarbaráimat idén Ősszel kirotálták.
Szívszélütést kaptam, mai napig siratom.

Visszatérésemnek oka is van ám...
Az önkontroll.

Étkezésbe és viselkedésbe is kezdem kicsit elhagyni magam, így kell egy menedék.

Sok a feszültség, vagy másokon vezetem le vagy az étkezésen (csipegetés, csipegetés)

Nem akarok nagy hajrába kezdeni karácsony előtt, de jó lesz odafigyelni.
Tartom a súlyom, olyan 62-63 kg lehetek.
Nyáron voltam 59 kg is, akkor szép lapos volt a hasam, de az arcom beromi beesett volt...

Most 63 kilósan van egy kis pocak, apa szereti fogdosni, én kevésbé. :-)

Karácsony előtt nem tervezek semmi turbó diétát.
Napi 60dkg gyömölcsöt és zöldséget megeszem, főleg alma, tök, répa formájában.
Tejtermékekből is Dunát rekesztek, natúr joghurt napi 2 dl minimum, túró, kefir, pici sajt.
Savanyúságokat szeretem nagyon.
Kenyeret, fehér lisztes dolgokat nem eszem.

Dögivel nyomatom a főzelékeket ésssssss a szaloncukrot, bezony, így ünnepek előtt.
Szégyen szemre, olyan október óta, amióta bejött a Lidlbe a szaloncuki...
Szóval gondolhatjátok...

Próbálok jelentkezni rendszeresen, kicsit kiírom magam minden nap.

Ja, első és egyetlen tornászos barátosném kisbabát vár, méghozzá karácsonyra, szóval a visszaszámlálás elindult!