2013. szeptember 14., szombat
Füstfelhők sokadik felvonás...
Gyorsan eltelt a nyár, leginkább kőkemény melóval.
A pszichológiai képzés nagyon jól telt, rádöbbentett arra, hogy nem ismerem önmagam, sőt, nem szeretem saját magam.
Nagyon sokszor "befordulok" és próbálom rendbe tenni magam, de!
Amire igazán szükségem lenne arról le kell mondanom.
Pici, apró dolgok ezek, mégis úgy de úgy tudna örülni a lelkem...
Ami a legfontosabb az a séta, a kikapcsolódás.
Számomra ez az egyetlen olyan mozgásforma ami építi a lelkem, a testem.
Párom nincs olyan passzban, hogy sétáljon velem, egyedül meg nem igazán enged el vagy nem is tudom.
Látom rajta, hogy bántja, nem tetszik neki ha én sétálni szeretnék.
(Közbiztonság is közre játszik, de ha lenne fegyvertartásim akkor se tetszene neki, hogy egyedül megyek.)
Szükségem van arra, hogy kisétáljam magamból a feszültséget, a stresszt.
Sokszor erős, tempós sétára van szükségem, néha úgy érzem már-már futnom kell, mert nem elég.
Heti egyszeri sétával kell beérnem, ha van rá módom, elenged vagy éppen más köti le vagy...vagy...
Iszonyatos kevés, sokszor érzem azt, főleg este hogy nem fáradtam ki, bennem van a gőz, hiába robotoltam, nem és nem elég.
Nagyon szeretem Fehérvár belvárosát, a Rózsa-ligetet, a Mátyás Király krt.-t, zenével a fülemben, menni és menni és menni.
Olyan érzésem van, mintha egy kockába lennék zárva és az a kocka folyamatosan megy össze, szorít, folyt.
Lassan változik a természet színe, változnak a fák, színesednek, gyönyörű palástot öltenek és én nem láthatom.
Olyan érzés, mintha bilincsek lennének rajtam, nincs szabad akarat, pedig csak sétálni szeretnék.
Na, ennyit a kesergésből, most pedig nyári élménybeszámoló.
Nyaralni nem voltunk, helyette szépen fel lett újítva a ház, új ablakok, cserépkályha, novemberben pedig kész lesz a külső szigetelés is.
Anyukámék majd 3 hetet nálunk töltöttek, a nyár legszebb napjai voltak, de most, hogy elmentek iszonyú üresség van bennem.
Sokat volt begyulladva a köldököm, így egy sebésznek megmutattam.
Műteni kellene, d mivel rálóg a bőr a köldökömre, így irány megint a plasztikai sebész, aki majd megcsinálja.
Kedden megyek bemutatkozni a főorvos úrhoz, meglátjuk mit javasol, műt vagy nem műt...
Súlyom?Hümm, halálra eszem magam gyümölcsökből: alma, körte, őszibarack és idén megvettük az utolsó dinnyét is, ami mennyei finom...
Szóval súlyom 62-64kg között ingadozik.
Lelkemet kellene már helyre tenni, de nagyon...
A pszichológiai képzés nagyon jól telt, rádöbbentett arra, hogy nem ismerem önmagam, sőt, nem szeretem saját magam.
Nagyon sokszor "befordulok" és próbálom rendbe tenni magam, de!
Amire igazán szükségem lenne arról le kell mondanom.
Pici, apró dolgok ezek, mégis úgy de úgy tudna örülni a lelkem...
Ami a legfontosabb az a séta, a kikapcsolódás.
Számomra ez az egyetlen olyan mozgásforma ami építi a lelkem, a testem.
Párom nincs olyan passzban, hogy sétáljon velem, egyedül meg nem igazán enged el vagy nem is tudom.
Látom rajta, hogy bántja, nem tetszik neki ha én sétálni szeretnék.
(Közbiztonság is közre játszik, de ha lenne fegyvertartásim akkor se tetszene neki, hogy egyedül megyek.)
Szükségem van arra, hogy kisétáljam magamból a feszültséget, a stresszt.
Sokszor erős, tempós sétára van szükségem, néha úgy érzem már-már futnom kell, mert nem elég.
Heti egyszeri sétával kell beérnem, ha van rá módom, elenged vagy éppen más köti le vagy...vagy...
Iszonyatos kevés, sokszor érzem azt, főleg este hogy nem fáradtam ki, bennem van a gőz, hiába robotoltam, nem és nem elég.
Nagyon szeretem Fehérvár belvárosát, a Rózsa-ligetet, a Mátyás Király krt.-t, zenével a fülemben, menni és menni és menni.
Olyan érzésem van, mintha egy kockába lennék zárva és az a kocka folyamatosan megy össze, szorít, folyt.
Lassan változik a természet színe, változnak a fák, színesednek, gyönyörű palástot öltenek és én nem láthatom.
Olyan érzés, mintha bilincsek lennének rajtam, nincs szabad akarat, pedig csak sétálni szeretnék.
Na, ennyit a kesergésből, most pedig nyári élménybeszámoló.
Nyaralni nem voltunk, helyette szépen fel lett újítva a ház, új ablakok, cserépkályha, novemberben pedig kész lesz a külső szigetelés is.
Anyukámék majd 3 hetet nálunk töltöttek, a nyár legszebb napjai voltak, de most, hogy elmentek iszonyú üresség van bennem.
Sokat volt begyulladva a köldököm, így egy sebésznek megmutattam.
Műteni kellene, d mivel rálóg a bőr a köldökömre, így irány megint a plasztikai sebész, aki majd megcsinálja.
Kedden megyek bemutatkozni a főorvos úrhoz, meglátjuk mit javasol, műt vagy nem műt...
Súlyom?Hümm, halálra eszem magam gyümölcsökből: alma, körte, őszibarack és idén megvettük az utolsó dinnyét is, ami mennyei finom...
Szóval súlyom 62-64kg között ingadozik.
Lelkemet kellene már helyre tenni, de nagyon...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)