Rettegés foka

Sajnálom, hogy pár napja nem írtam.

A lényeg, hogy elkezdtük a szoba ill. lakás festését, kis felújítását, szét lett szedve minden, se gépem se netem nem volt.
Most van, csak időm nincs, mert:
1.) állandóan a gazdagékhoz kell berohangálni a 13.kerbe, mert a könyvelő nem jó papírokat ad (az elmúlt időszakban hatszor voltunk bent), már a munkaügyi központos nő mondja azt, hogy kiküldi rájuk az APEHot,
2.)rendőrségre rohangálok, mert tegnap és ma is megtámadtak.

Ez egy hosszú történet, le fogom írni, mert ezt ki kell írnom magamból.
Kis idő kell amíg feldolgozom, nem tudom mi lesz, segítőkészek voltak a rendőrök, de nem sok jóval kecsegtettek.
Félek és féltem a családom.

Most megyek, jah, a diétát most nem csináltam, igaz két napja nem nagyon eszem, mert összejött az élet, de a felújítás alatt kellett az energia és ettem babgulyást, meg ilyesmiket.
Megyek pihenni, sziasztok!

Bizalom

11 órára volt megbeszélve a találkozó anyám főnöknőjével, vagyis ez ex-főnöknőjével.
Mivel cudar idő volt jobbnak láttuk korábban elindulni, sorba hallgattuk a híreket dugókról, útra dőlt fákról.
Végül 10:30ra értünk a megbeszélt helyszínre, a NŐ sehol.
Tudjátok, Ő az a 30 egynéhány éves NŐ aki egy 15 éves csaj szintjével ér fel, a nyulas gazdag pin@.
11 óra után pár perccel beesik anyám ex-főnöke, a shylock orrú kedvencem.
Sajnos a kiléptető papírok sehol (itt vettem egy mély levegőt és kb úgy fújhattam ki, mint egy bölény), a könyvelő nem tudom mit csinál, az ex-főnöknő sorba áll vagy dugóba, stb.
Széles vigyor, rázom a fejem, 2-re vissza kéne érni az iksz kerületbe, mert addig van nyitva a munkaügyi központ.
Válasz:
-Jöjjünk vissza 1-re! 2-re meg odaérünk.
Grrrr. Hát itt lehetett egy csúnya nézésem, mert a faszi rám pillantva visszahőkölt.
-Oké, oké, telefonálok, átküldetem mail-en és kinyomtatjuk.
Mondom neki, remek, felőlem postagalamb is hozhatja, csak itt legyen időben.

Több ok miatt is pipák lettünk:
1. csütörtökön már tudták, hogy hétfőre kell a papír, időre
2. azt mondták, hogy akár péntek délutánra készen lesznek a papírok, így hétfőn nem kell szenvedni az aláírásokkal, pecsétekkel
3. 400ft/óra volt a parkolási díj amiért kicsengettünk 3 órát (folyt.köv hogy miért ennyit) - amit persze a gazdagék nem álltak
4. 350ft/literes benzinárral ne játszunk már, hogy 4szer kell megtenni az utat, mert nekik most nem jó (nem tudom minek ígérték hétfőre pláne 11-re)
5. 3-szor lett lebeszélve velük a hétfő 11 óra nehogy elfelejtsék.

Nah szóval, kedvenc shylock orrúm mondta, hogy várjunk a kedves nejére, mire az majd megjön és kinyomtatja a papírokat, meg lepecsételi, de neki most mennie kell a bankba.

Olyan 12:30 magasságában belibben a NŐ.
Vihorászik, rám néz, rondán néz, nagyon rondán néz rám.
Magamba gondolom, f@sza, valamit tettem, valahogy a rondán nézek világnap lehet.
Olyan 30 perc alatt ki is nyomtattak minden papírt 3 példányba, egy anyunak, egy a könyvelőnek, egy a főnökéknek.
Szuper, dámánk, mondja anyámnak írja alá és már mehetünk is, bocsi, hogy eddig tartott, stb.
Ööööö...
Pardon, mondom én:
-Ugye nem gond ha átolvasom előtte?!

B@sszátok meg, azt a nézést, ha láttátok volna.
Az a tipikus nézés, amikor legszívesebben elküldenének engem a kurv@ anyámba, de csak azért nem teszi meg, mert más is van körülöttünk.
Próbáltam egy kedves mosolyt biggyeszteni a számra, de inkább egy nagyot nyeltem.

Nem tudom hogy vagytok vele, én minden papírt elolvasok, pláne azt amit aláírok.
Nem egyszer jártam már úgy, hogy elgépelték a TAJ- vagy adó-számom, stb.

Szóval, pusztán ilyen okokból szerettem volna elolvasni, nincs e elnyomtatva valami.
Aztán mivel berágtam a csúnya nézésre, csak azután engedtem aláírni anyunak a papírt, miután elolvastam és hoppá, megint nekem lett igazam, ugyanis azokon a papírokon amin rajta szerepel a lakcím, hát persze hogy el lett írva.
Ilyenbe pedig szeret belekötni a munkaügyi kp, vagy más szerv.
Se gáz, kicsit önelégültem hátradőltem és mosolyogtam milyen fasza csaj vagyok, mert harmadszorra is jöhettünk volna vissza ha nem vesszük észre a hibát.
Sajnos ez a mosoly nem sokáig tartott, baromi gyorsan lehervasztotta a képemről, miss dámám, azzal a mondattal, hogy mi ez a bizalmatlanság, mit képzelek én róluk, hogy átverik anyámat, stb.
Volt már olyan érzésetek amikor egyik pillanatról a másikra éreztétek, hogy a torkotokba ver a szívetek?
Nekem most volt, mert legszívesebben megfogtam volna a csaj fejét és belevertem volna az asztalba.
Ehelyett, mosoly:
-Emberek vagyunk, tévedhetünk, ahogy tévedett is a könyvelő.
-Hát de akkor is, nem kell rólunk rosszat feltételezni, anyád is megérti és felfogja ezeket a papírokat, stb, mondta a magáét.
Párom gyorsan megszorította a kezem nehogy visszaugassak, azt hiszem látta a halántékomon lecsordogáló izzadságcseppeket.

Inkább csöndbe maradtam és rájöttem, hogy ilyen értelmet vitába nem szállok bele.
Szóval vártunk még egy órát mire a könyvelő kijavította a papírokon a címet, majd el e-mailezte, ezek a nagyok kinyomtatták és hajlandó volt a főnök úr visszaesni és aláírni.

Aztán olyan padlógázzal indulva rohantunk hazafelé, hogy édesanyám beérjen a központba.
Sikerült neki.

Ígértek anyunak fűt-fát, ha tudnak valamit szólnak, stb, de tudom, ahogy kitettük onnan a lábunk, már nem is emlékeztek rá.

Szegény drága édesanyám, nagyon szomorú volt és végig csöndbe ült a kocsiban.

+4kg

Ha unatkozom eszek, ha fázom eszek (valami meleget, mondjuk meleg sütit), ha álmos akkor is eszem, hogy ne aludjak el (bár ebbe nem látom az összefüggést), szóval tökszarügy mi a bajom én akkor is eszem, ha van ha nincs.

Sütöttem brownie-t, csokis meggyeset.
Baromi finom, de elvették előlem.
Megérdemlem azt hiszem, főleg hogy fél kg rakott krumpli már bennem van.

Tiszta szégyen lettem, én aki tökre bírta a diétát, most habzsolok.

Segáz, Sillel jól kiröhögtük magunkat, jobb is a kedvem.

Picit álmos vagyok, megyek zenét hallgatok közbe, mert elalszom.
Amúgy ítélet idő van és holnap ezer dolgot kell elintézni. :-(