Egyik nagy nap

Holnap lesz az eljegyzésünk, kissé izgulunk.
Párom jobban, mint én.
Szeretne beszédet mondani, de nem tudja mit mondjon! :-)
Életem, szeretlek! :-)

Szívszakadás

Rettentően megvisel, ami most körülöttem van.
A gond a testvéremmel (a válása, mindenki hibás csak ő nem), a nagyszüleimmel történt telefonbeszélgetésem, a munka.

Mind, mind a mellkasomra nehezednek.

Kezdjük a nővéremmel.
18 év után a férje elhagyta, megunta a megaláztatást, az állandó veszekedéseket.
Testvérem sose a nyugalmáról, békességéről volt híres.
Mindenki hibás, csak ő nem, még én is, anyukámék is, mindenki.

Megkavarta az apai nagyszüleimmel is a dolgot, megint haragszanak rám, megint nem kíváncsiak rám, megint a fekete listán vagyok.

Annyira, de annyira fáj, zokogni tudnék.

A munkahely sem biztos, egyik nap van, másik nap nincs, rezeg a léc.

Alig alszom, sokat fent vagyok éjjel és a kajálásba menekülök.

Csilla barátnőmnek ígértem egy privát étkezési naplót, egy kis könyvbe írok neki mindent, hogy szülés után visszanyerje régi alakját.
Magamon is fogom tesztelni azt amit írok neki, ide is közzé fogom tenni.

Nincs gondom a reload-dal, de lelkileg meg kéne erősödnöm.

Nagyon odavagyok, és ami a legszebb két nap múlva tartjuk szüleinkkel az eljegyzéses összejövetelünket.
Hát, kb most annyira fel vagyok dobódva, mintha egy temetésre készülnék...

Erő kellene most, erő, hogy legalább mosolyogjak...

Évvége és a január

Iszonyatos megerősítésre lesz szükségem januártól.

Lelkiekben.

Egyrészt az iskola, nehezen megy a tanulás, de menni fog, megcsinálom!

Másik a "munkahely", ami feszültségekkel teli és soha semmisem biztos, főleg a fizetés.

A másik pedig az étkezés.

Nagyon elengedtem magam az utóbbi időben, mondhatni a feszültségek miatt megint a zabálásba menekültem, ami mint tudjuk: NEM MEGOLDÁS!

Picit elfáradtam, de megcsinálom, egyszer már megcsináltam.

Erő, kitartás, egy jobb életfelfogás kell, ami sajnos az utóbbi időben nálam megcsappant.

Barátnőmmel együtt menni fog!