Ugyanis már nem egyszer megkaptam ezt a képembe.
(Sil bébimnek már kiöntöttem a lelkem.)
-Ne fogyj többet!
-Hova fogysz már???
-Te még akarsz fogyni?
És hasonló, kedves és jóindulatú kérdésekkel ostromoztak a szomszédok, ismerősök.
Mikor mondtam, hogy igen, szeretnék még fogyni, minimum egy 10est, kiakadtak és jött a következő kérdés:
-Hogy fogsz te kinézni?
Mint a csoffadt szilva.
Legtöbbször ez jut eszembe.
Főleg amikor visszaköszönt testképem a Tesco próbafülkéjében.
Mindig ilyen voltam, vagyis sose voltam hú de vékony, de eldöntöttem és elhatároztam, hogy lefogyok, mert nekem elegem lett a ház ügyeletes -duci Juli- szerepéből.
(MJ:Nem Júlia a nevem.)
Ezt elhatároztam és rendíthetetlen vagyok, viszont egy újabb meghökkentő dologgal szembesültem pár napja.
Meglátogattam kedvenc akciós áruk boltomat, hogy minek az lényegtelen, a lényeg itt az eladó, a tulaj, akit mindeddig nagyon csíptem, mert kedves nőnek hittem.
A story:
Bemegyek, köszönünk, válogatok a termékek között, látom nagyon méreget.
-Fogyott?
-Igen, fogytam.
-Mennyit? 20-at?
-Nem, többet. 30-at.
-Hát azt nem gondoltam volna.
-Sajnos ennyit fogytam (éppen szánalmas 128 kilómra gondoltam és szégyenkeztem, hogy nekem ennyit kellett eddig fogynom és még közel sem hasonlítok egy csinos nőre, inkább egy......).
-Ne örüljön annyira, úgy is vissza hízza!
-Tessék??? -kérdem én kikerekedett szemekkel és éreztem, ahogy a hófehér napot nem látott bőrömet kezdi elönteni a forróság.
-Hát nem akarom elkeseríteni, de úgy is vissza hízza! Örül, hogy lefogyott, de vissza fog jönni a duplája.
-Nem hinném, én eldöntöttem és -le-fogok-fogyni- és -meg-is-tartom-, mert akarom!!! (Próbáltam úrrá lenni érzéseimen, de úgy voltam vele, hogy még egy rossz szó és hozzávágom az áruját.)
-Tudja, én is lefogytam x éve 20 kilót és 30 jött vissza, vékonyan nem is voltam csinos, mert széles a csípőm és vékonyak voltak a lábaim.
Aztán megállt a fogyásom és hiába nem ettem, visszahíztam mindent.
-Talán ott volt a gond, hogy nem evett.
-Akkor sem akarom elkeseríteni de vissza fogja hízni amit leadott és a duplája jön vissza.
-Fizetnék, viszlát!
Sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon, a ne fogyj tovább-on és a visszahízom dolgon.
Eldöntöttem, hogy fogyni akarok, így tovább csinálom a diétát, majd ha úgy érzem elég, akkor befejezem.
Semmi bajom nincs a ducikkal, hiszen magas is az vagyok még, de ki akarok törni ebből az ördögi körből és azt akarom, hogy az életem ne az állandó kajálásról szóljon.
Egészséges akarok lenni, 30 évesen nem akarok cukorbeteg lenni, szeretnék majd egy egészséges babát és nem akarok majd az ő duci anyja lenni.
Tudom és tisztában vagyok vele, hogyha lehetne nekem bőrfeszesítő testápolóban kéne fürödnöm, de nem engedhetem meg magam és akármit teszek, -30 vagy -50 kg leadása után már sose lesz olyan a bőröm, mint egy hamvas tininek.
És igen, szégyenlem azt, hogy ide jutottam, de kaptam még egy esélyt az élettől, hogy újra embernek érezzem magam és ezt az esélyt nem akarom eljátszani.
Éppen ezért minden telhetőt megteszek azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben és megfogadom, hogy mától nem adok ilyen rosszindulatú megjegyzésekre, mert utálok éjszaka fent lenni és ezeken idegeskedni.
Megfogadom, hogy elérem a célom, de nem akármilyen áron.
Tudom, hogy nem lesz könnyű menet és bár nem kis anyagi vonzatja van, de egészségesen fogok étkezni, nem fogok koplalni (eddig se tettem), nem fogom hánytatni magam (eddig se tettem) és tabletta nélkül szeretnék lefogyni!
Nem ítélek el senkit aki bármilyen szerhez nyúl (fogyi tabira gondolok), de én nélkülük szeretnék lefogyni és remélem mire elérem az első kitűzött célom nem kell nyugtatókat szednem, csak azért mert ilyen beszólásokat kapok.
