2025.10.24.
Péntek van, hosszú hétvége, az állami ünnep után.
Utolsó írásom óta eltelt:
8 év, 5 hónap, 29 nap = 3105 nap = 74 520 óra = 4 471 200 perc = 268 272 000 másodperc*
Gondoltam, humorral kezdem :)
A ChatGPT-vel számoltattam ki, nem én vagyok ennyire penge.
Szóval, szerettem régen írni.
De elhanyagoltam.
Ahogy magamat is.
Mi történt az elmúlt 8 évben?
Uhh, kedves olvasóm, kapaszkodj — hullámvasút következik.
-
elváltam,
-
munkahelyet váltottam,
-
eltemettem a mamám,
-
Pestről elköltöztem Fehérvárra,
-
megismerkedtem és összeköltöztem „a férfi”-val,
-
munkahelyet váltottam,
-
anyukám lebetegedett,
-
vettünk egy közös házat a férfival,
-
anyukámat eltemettem,
-
elkezdődtek a problémák a férfival,
-
elkezdtük a házfelújítást,
-
összetörtem, önbecsülésem a béka feneke alá került,
-
beköltöztünk a házba,
-
realizáltam, hogy anyukám halála óta alkoholista vagyok,
-
munkahelyet váltottam,
-
párkapcsolatom halott,
-
kihasznál mindenki – a férfi is, a munkatársaim is,
-
eléggé fáj, hogy változtassak a dolgokon.
Nos, kedves olvasóm, felkészültél?
Nem Izaura-regényt kapsz tőlem, ha velem tartasz.
Elmém és lelkem striptease-be engedek bepillantást.
Nem volt szándékos – csak eljött az a pont, amikor már nem tudok takarni semmit.
Azt mondják, a gyász, a kudarc és a kiégés mind tanít valamire.
Még nem tudom pontosan, mit tanultam ebből az egészből – de szeretném kideríteni.
Éppen ezért, pontról pontra haladva, pótolom az elmúlt nyolc évet.
Ha most is itt vagy, és olvasol — köszönöm.
Nem ígérem, hogy minden bejegyzésem könnyed lesz.
De azt igen, hogy őszinte lesz.
Írás közben talán én is jobban megértem magam — és remélem, te is közelebb kerülsz önmagadhoz.
Mert néha nem a válaszokat kell keresni, csak merni kimondani, ami bennünk van.