2011. szeptember 15., csütörtök

Dilemma 1.rész.

Végre itthon, vagyis nem itthon, mert nekem az Otthon az Pest, de többnyire örülök, hogy most visszatértünk Fehérvárra.
Sokat vitatkoztam anyuval, teljes más világban van, nem érdeklem, eltávolodtunk egymástól.
Mikor rákérdeztem, hogy miért nem beszélgetünk, miért nem ülünk össze, csak annyi volt a válasz, hogy eddig se beszélgettünk akkor mit akarok?!

Karácsony óta próbálkozom, sikertelenül, feladom, nincs értelme.

Mamikám jól van, öregesen, kicsit szomorkásan, de jól van, ez az egy boldogít. :-)

Voltam háziorvosomnál tabit íratni, először nem ismert meg.
Rám néz, csak néz, majd kiböki:
-Azonnal mondja meg a nevét!
Csak nevettem, aztán mély döbbenet a doki arcán, meg uramistenezés és hasonlók, az asszisztens tátott szájjal nézett.

Rákérdezett a doki a kényes helyekre, illetve megkért hogy mutassam meg a bőröm, itt indul a lavina...

-Miért nem csináltatja meg a karját és a hasát? - kérdi fennhangon a doki.
Majd én serényen ujjacskáimat dörgölve mondom neki, hogy talán nincs kedvem hozzá.
Rám nézett, felkapta a telefonját és tárcsázott valakit.

Kaptam egy nevet és egy címet, egy plasztikai sebészt kell felkeresnem, mert elméletben vannak még TB támogatott műtétek és hátha nekem is összejön.

A doki azzal engedett el, hogyha ez az orvos nem segít akkor menjek vissza hozzá és "megoldjuk".

Sokat töprengek ezen, 10-ből 9 ember azt mondja csináljam végig, egyedül mamikám ellenzi, mert fájdalmas. :-)

Engem a karom frusztrál nagyon, egyesek szerint nem látszik "annyira" de nyáron jó párszor észrevettem amikor a zöldséges vagy más eladó hosszasan bámulta a karom amikor nyújtottam a pénzt, meg persze a szőke csaj fintorgása az állásinterjún.
Hát ezen sírni tudnék...

Szóval a karommal már rohannék is, mert gyűlölöm.
De a hasam...hát nem tudom, sose mutogattam a pocakom.
Igaz, van jó pár toppom amit állandóan lehúzgáltam a nyáron mert felcsúszott, de sose volt olyan alakom, hogy mutogassam magam.

A szépség relatív, nem érzem magam annak, nem tudom milyen érzés szépnek lenni, talán önbizalom növelésként jó lenne ebbe az egész plasztikai mizériába belevágni, bár fene tudja, lehet meg se változtatna bennem semmit.
Nem tudom...

Egyenlőre érdeklődöm.

Reggel 65kg voltam megint, kereken, csak víz, tudom...
...és lassan lányos napok! :-(

3 megjegyzés:

Elefantbebi írta...

Húúú! Ez egy hatalmas lehetőség szerintem! Mindenképpen beszélj legalább az orvossal. Ő majd úgyis elmondja mire számíthatsz. Milyen lesz a végeredmény, fájdalom, lábadozás stb.
Mondjuk szerintem butaság lenne nem belevágni, ha a tb támogatná... Gondolom azt is lehet, hogy mondjuk elsőre csak a karodat "csináltod meg", aztán, ha az "túlélhető" és megéri a végeredmény, akkor majd úgyis vérszemet kapsz és jöhet a poci is! :)

Ja, és nem utolsó sorban az a sok bőr esetleg néhány kilótól is megszabadítana! :D

Hajrá! Hajrá!

martinelli írta...

Szerintem is vágj bele, ne gondolkozz! Persze, hogy fájdalmas, de akkor i!

Névtelen írta...

Nagyon-nagyon ügyes vagy, teljesen elaléltam az eredményeidtől... írtam neked egy szép levelet is az e-mail címedre... merem remélni, hogy átment (előfordult már az ellenkezője, sajnos).