Kis élménybeszámoló...
Nem is tudom hol kezdjem.
24. Szenteste:
Délelőtt megfőztem, kacsát sütöttem, barna mártásos husit készítettem krokettel, párom apja halászlét főzött.
Sütni nem kellett, volt bőven minden.
Délután fát állítottunk, 4 óra után irány a cukros nagymama, akit már annyiszor emlegettem.
Nála sült disznó volt és diós, mákos kalács.
Örömére ettem nála is, de most sem bírt nyugodni, fél percenként egyél, egyél, egyél...
(Év közben nem nagyon fogadok el semmit, haragszik is érte.)
Mamától irány haza, előkerült egy kis ital is, sört kevertük valami röviddel, éjszaka bajlódott a gyomrom rendesen, de nem volt komolyabb probléma.
Kb. 6 év után felhívtam az apai nagyszüleimet.
Anno még nővérem veszett össze velük, valahogy belekevert a dolgokba.
Közvetlen a cirkusz után felhívtam nagymamát, mesélje el az Ő verzióját is, de csak üvöltött velem a telefonba, elküldött melegebbre.
Csöndbe letettem a telefont és szentestéig vártam hátha egyszer felhív, hogy megbeszéljük a problémákat.
Úgy néz ki én voltam okosabb, nem bírtam tovább.
Volt öröm, sírtunk, nevettünk egyszerre.
Talán ez volt a legszebb esemény az ünnepek alatt.
25.-én irány Budapest, útközben összebeszéltünk testvéremmel és találkoztunk, egyszerre értünk haza.
Férje a fogával bajlódott, előző este valami keményre harapott.
Gyermekei hatalmasat nőttek nyár óta és sokat komolyodtak, nagyon édesek, alig várják, hogy megint Fehérváron nyaraljanak.
Tesóm visszahízott, de megint valami csodapirulát akar szedni.
Mellesleg hánytatja is magát.
Édesanyánk nagyon kitett magáért, sok finom süteményt sütött.
A húsleves mellé volt töltött káposzta, rántott hús, krumplipüré is.
Sajtos pogácsa és sajtos rúd is készült.
Édes süteményeket pedig fel sem merem sorolni:
- kijevi krémes, méteres kalács, rácsos linzer, pihe-puha almás sütemény.
Én linzert és 4 rúd bejglit hoztam, szóval volt minden mint a búcsúban. :-)
Nagyon finom volt minden, sokszor annyi mindent ettem, hogy este csak úgy fájt a hasam.
Tesóm az adag töltött káposzta és a 3 szelet rántott husi után betolta a süteményeket majd ment és kihányta, utána folytatta elölről.
Nagyon megbántott minket, de nem esett le neki, észre se vette milyen rosszul esik ez nekünk.
26.-án délelőtt elutaztak nővéremék, utána jött a szokásos szomszédjárat nagymamámhoz.
Gond nem is lett volna, de van egy férfi, aki nagyon otthon érzi magát nálunk.
Kezdődött ott, hogy megálltam egy pillanatra az előszobában, majd rám kérdezett udvariasan:
-Mi van?
Köpni-nyelni nem tudtam, fogtam magam és bevonultam a szobánkba.
Később telefonon beszéltem, de hangos kiabálásra lettem figyelmes.
Anyukámhoz jött egy látogató, de az agyoniskolázott hívatlan vendégünk épp nem kedvelte, ezért elkezdett vele veszekedni, hogy elmenjen tőlünk.
Újabb 10 perc elteltével közöltem anyukámmal, hogy szeretnénk ebédelni és talán jó lenne ha ezt nyugodt körülmények között tehetnénk.
Az illető hallotta és nem tetszését kinyilvánítva elviharzott, tegnap óta pedig hiába futunk vele össze az utcán már nem is köszön.
Próbáltam beszélni anyuékkal, hogy talán otthon nem kéne magamat egy huszadik senkinek éreznem, mások sértegetését eltűrnöm, de nem értenek meg.
Majd elrendeződik minden, én úgy se vagyok itthon, már nem itt lakom, kapom a választ.
Így ezzel együtt az ünnepi hangulatomat rendesen le is lohasztották.
Legszívesebben már holnap utaznék vissza Fehérvárra, de még el kell menni anyukám leleteiért utána irány bevásárolni nekik vagyis a macskának kell venni almot és konzerveket.
Mélységesen nagyot csalódtam.
És ha már fogyókúrás blog vagy mi ez (inkább már kirinyálós) még pár szó az étkezésemről:
Ettem, ittam mindent, sógorom házi pálinkája most nem vert annyira fejbe, mint nyáron.
Anyu sütijei mennyeiek voltak, főleg a kijevi krémes.
Karácsony előtt, 22.-én 61.4kg voltam, ma reggel 64.4kg, szóval belehúztam rendesen. :-)
Vissza a régi kerékvágásba, csak ne érezném magam ilyen cudarul.
Ó és persze idén karácsonykor egy darab kép sem készült rólunk...
Szebb napokat mindenkinek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése