2012. április 1., vasárnap
Készülődés húsvétra
Jó ideje már készülök haza, a húsvéti ünnepet otthon fogom, fogjuk tölteni anyukáméknál.
Pár szóban magamról:
-kicsit idegbajos korszakom van megint, mert nem tudom rendesen kialudni magam.
Vagy a fenti szomszédra kelek (hajnalban gitároznak vagy furulyáznak, a 3 éves kislány sikítozik vagy rohangál, esetleg az apa üvölt...) vagy párom apja csapja be izomból a wc-ajtót.
3 dolgot rühellek egy otthonba:
-ha tele a mosogató, ha csapkodják a wc-ajtót, vagy a morzsás asztal.
Nekem a konyha a mindenem, szeretem benne a rendet, a tisztaságot.
Utálom ha az ajtókat becsapják, nem pedig becsukják, egy idő után sajog a fejem (ez pl a szájsebészeten volt jellemző, ott izomból csapják be az ajtókat...), vagy akkor nehezen viselem amikor már eleve fáj a fejem, de azt még jobban utálom ha szombaton vagy vasárnap hajnal 5-6kor wc-ajtó csapódásra kelek...
A többit nem ragozom, hagyjuk.
Próbálom túltenni magam rajta, csak az egész napomra rányomja a bélyeget a kialvatlanság.
Jönnek a piros betűs napok, juhé, a kezelésem óta az első, kissé tartok tőle, nem tudom miért.
Emiatt is feszült vagyok (már szurkál a hasam alja) amiatt még inkább, hogy ki kell lassan váltanom a méregdrága gyógyszert amit a lányos napok után kell elhasználnom.
6 pici bogyó 3000ft, necces...
Hiányzik a canga, hülye idő miatt nem nagyon tudtam menni tekerni.
Iszonyat szelek vannak, az utcán sokszor nem tudtam közlekedni.
Étkezésem:
Nagyon figyelek arra mit eszem, viszont így a lányos napok előtt megint kezdődik az éhségem, elég rendesen.
Napi 1-2 kocka étcsoki befigyel, muszáj, a csillagokat leimádkoznám az égről.
Literszámra innám a natúr joghurtot, kilószámra az almát, viccen kívül, egy ültő helyembe simán megenném a 2kg almát.
Iszonyatosan kívánom a savanyúkat, párom sokszor nevet rajtam, állítása szerint olyan vagyok, mint aki terhes.
Hamar túl leszek ezen is remélem...
Csak pár nap...
Várom nagyon a húsvétot, kedvenc ünnepem, jobban szeretem mint a karácsonyt, szerintem.
Várom a finom sonkát, a kemény tojást, a retket, az újhagymát és a tormát.
Anyukám süt, főz.
Lesznek finom cukormentes sütemények is, szeretném kipróbálni a glükonont sütibe, erről biztos fogok majd írni.
Amit még nagyon várok, az a nagymamám töltött káposztája...
Nagyon, nagyon szeretem a húsvétot.
Jönnek tesómék is, várom a kicsiket!
Izgulok na! Családi banzáj, az én családommal. :-)
Pár szóban magamról:
-kicsit idegbajos korszakom van megint, mert nem tudom rendesen kialudni magam.
Vagy a fenti szomszédra kelek (hajnalban gitároznak vagy furulyáznak, a 3 éves kislány sikítozik vagy rohangál, esetleg az apa üvölt...) vagy párom apja csapja be izomból a wc-ajtót.
3 dolgot rühellek egy otthonba:
-ha tele a mosogató, ha csapkodják a wc-ajtót, vagy a morzsás asztal.
Nekem a konyha a mindenem, szeretem benne a rendet, a tisztaságot.
Utálom ha az ajtókat becsapják, nem pedig becsukják, egy idő után sajog a fejem (ez pl a szájsebészeten volt jellemző, ott izomból csapják be az ajtókat...), vagy akkor nehezen viselem amikor már eleve fáj a fejem, de azt még jobban utálom ha szombaton vagy vasárnap hajnal 5-6kor wc-ajtó csapódásra kelek...
A többit nem ragozom, hagyjuk.
Próbálom túltenni magam rajta, csak az egész napomra rányomja a bélyeget a kialvatlanság.
Jönnek a piros betűs napok, juhé, a kezelésem óta az első, kissé tartok tőle, nem tudom miért.
Emiatt is feszült vagyok (már szurkál a hasam alja) amiatt még inkább, hogy ki kell lassan váltanom a méregdrága gyógyszert amit a lányos napok után kell elhasználnom.
6 pici bogyó 3000ft, necces...
Hiányzik a canga, hülye idő miatt nem nagyon tudtam menni tekerni.
Iszonyat szelek vannak, az utcán sokszor nem tudtam közlekedni.
Étkezésem:
Nagyon figyelek arra mit eszem, viszont így a lányos napok előtt megint kezdődik az éhségem, elég rendesen.
Napi 1-2 kocka étcsoki befigyel, muszáj, a csillagokat leimádkoznám az égről.
Literszámra innám a natúr joghurtot, kilószámra az almát, viccen kívül, egy ültő helyembe simán megenném a 2kg almát.
Iszonyatosan kívánom a savanyúkat, párom sokszor nevet rajtam, állítása szerint olyan vagyok, mint aki terhes.
Hamar túl leszek ezen is remélem...
Csak pár nap...
Várom nagyon a húsvétot, kedvenc ünnepem, jobban szeretem mint a karácsonyt, szerintem.
Várom a finom sonkát, a kemény tojást, a retket, az újhagymát és a tormát.
Anyukám süt, főz.
Lesznek finom cukormentes sütemények is, szeretném kipróbálni a glükonont sütibe, erről biztos fogok majd írni.
Amit még nagyon várok, az a nagymamám töltött káposztája...
Nagyon, nagyon szeretem a húsvétot.
Jönnek tesómék is, várom a kicsiket!
Izgulok na! Családi banzáj, az én családommal. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Szia!
Tegnap találtam rá a blogodra. Nagyon tetszik!Sok jó ötletet fogok ellopni!!! Előre is köszi!További kitartást!!
Mimóza
Megjegyzés küldése