Bizalom

11 órára volt megbeszélve a találkozó anyám főnöknőjével, vagyis ez ex-főnöknőjével.
Mivel cudar idő volt jobbnak láttuk korábban elindulni, sorba hallgattuk a híreket dugókról, útra dőlt fákról.
Végül 10:30ra értünk a megbeszélt helyszínre, a NŐ sehol.
Tudjátok, Ő az a 30 egynéhány éves NŐ aki egy 15 éves csaj szintjével ér fel, a nyulas gazdag pin@.
11 óra után pár perccel beesik anyám ex-főnöke, a shylock orrú kedvencem.
Sajnos a kiléptető papírok sehol (itt vettem egy mély levegőt és kb úgy fújhattam ki, mint egy bölény), a könyvelő nem tudom mit csinál, az ex-főnöknő sorba áll vagy dugóba, stb.
Széles vigyor, rázom a fejem, 2-re vissza kéne érni az iksz kerületbe, mert addig van nyitva a munkaügyi központ.
Válasz:
-Jöjjünk vissza 1-re! 2-re meg odaérünk.
Grrrr. Hát itt lehetett egy csúnya nézésem, mert a faszi rám pillantva visszahőkölt.
-Oké, oké, telefonálok, átküldetem mail-en és kinyomtatjuk.
Mondom neki, remek, felőlem postagalamb is hozhatja, csak itt legyen időben.

Több ok miatt is pipák lettünk:
1. csütörtökön már tudták, hogy hétfőre kell a papír, időre
2. azt mondták, hogy akár péntek délutánra készen lesznek a papírok, így hétfőn nem kell szenvedni az aláírásokkal, pecsétekkel
3. 400ft/óra volt a parkolási díj amiért kicsengettünk 3 órát (folyt.köv hogy miért ennyit) - amit persze a gazdagék nem álltak
4. 350ft/literes benzinárral ne játszunk már, hogy 4szer kell megtenni az utat, mert nekik most nem jó (nem tudom minek ígérték hétfőre pláne 11-re)
5. 3-szor lett lebeszélve velük a hétfő 11 óra nehogy elfelejtsék.

Nah szóval, kedvenc shylock orrúm mondta, hogy várjunk a kedves nejére, mire az majd megjön és kinyomtatja a papírokat, meg lepecsételi, de neki most mennie kell a bankba.

Olyan 12:30 magasságában belibben a NŐ.
Vihorászik, rám néz, rondán néz, nagyon rondán néz rám.
Magamba gondolom, f@sza, valamit tettem, valahogy a rondán nézek világnap lehet.
Olyan 30 perc alatt ki is nyomtattak minden papírt 3 példányba, egy anyunak, egy a könyvelőnek, egy a főnökéknek.
Szuper, dámánk, mondja anyámnak írja alá és már mehetünk is, bocsi, hogy eddig tartott, stb.
Ööööö...
Pardon, mondom én:
-Ugye nem gond ha átolvasom előtte?!

B@sszátok meg, azt a nézést, ha láttátok volna.
Az a tipikus nézés, amikor legszívesebben elküldenének engem a kurv@ anyámba, de csak azért nem teszi meg, mert más is van körülöttünk.
Próbáltam egy kedves mosolyt biggyeszteni a számra, de inkább egy nagyot nyeltem.

Nem tudom hogy vagytok vele, én minden papírt elolvasok, pláne azt amit aláírok.
Nem egyszer jártam már úgy, hogy elgépelték a TAJ- vagy adó-számom, stb.

Szóval, pusztán ilyen okokból szerettem volna elolvasni, nincs e elnyomtatva valami.
Aztán mivel berágtam a csúnya nézésre, csak azután engedtem aláírni anyunak a papírt, miután elolvastam és hoppá, megint nekem lett igazam, ugyanis azokon a papírokon amin rajta szerepel a lakcím, hát persze hogy el lett írva.
Ilyenbe pedig szeret belekötni a munkaügyi kp, vagy más szerv.
Se gáz, kicsit önelégültem hátradőltem és mosolyogtam milyen fasza csaj vagyok, mert harmadszorra is jöhettünk volna vissza ha nem vesszük észre a hibát.
Sajnos ez a mosoly nem sokáig tartott, baromi gyorsan lehervasztotta a képemről, miss dámám, azzal a mondattal, hogy mi ez a bizalmatlanság, mit képzelek én róluk, hogy átverik anyámat, stb.
Volt már olyan érzésetek amikor egyik pillanatról a másikra éreztétek, hogy a torkotokba ver a szívetek?
Nekem most volt, mert legszívesebben megfogtam volna a csaj fejét és belevertem volna az asztalba.
Ehelyett, mosoly:
-Emberek vagyunk, tévedhetünk, ahogy tévedett is a könyvelő.
-Hát de akkor is, nem kell rólunk rosszat feltételezni, anyád is megérti és felfogja ezeket a papírokat, stb, mondta a magáét.
Párom gyorsan megszorította a kezem nehogy visszaugassak, azt hiszem látta a halántékomon lecsordogáló izzadságcseppeket.

Inkább csöndbe maradtam és rájöttem, hogy ilyen értelmet vitába nem szállok bele.
Szóval vártunk még egy órát mire a könyvelő kijavította a papírokon a címet, majd el e-mailezte, ezek a nagyok kinyomtatták és hajlandó volt a főnök úr visszaesni és aláírni.

Aztán olyan padlógázzal indulva rohantunk hazafelé, hogy édesanyám beérjen a központba.
Sikerült neki.

Ígértek anyunak fűt-fát, ha tudnak valamit szólnak, stb, de tudom, ahogy kitettük onnan a lábunk, már nem is emlékeztek rá.

Szegény drága édesanyám, nagyon szomorú volt és végig csöndbe ült a kocsiban.