Vagyok, aki vagyok

Nyögve nyelősen és rinyálósan írom ezt a bejegyzést.
Pár napja nem vagyok a toppon egészségileg.

Eléggé oda van a gyomrom és/vagy az epém.
Mivel a hátam is leszakad, úgy fáj mintha, hátba rúgtak volna, így az epémre gyanakszom.

Már egy ideje jóformán nem írtam miket eszek.
Jelentem semmi különöset, itt Fehérváron külön főzök magamra, betartom a diétát és egyszerűen nem tudom mi lehet a gond.
Ha nem eszek fáj, ha eszek valamit egyből fáj, az ivásról nem is beszélve.
Tartok tőle, hogy doki lesz belőle.
Még két-három napig kihúzom, azt hiszem, de éjjel már nagyon szenvedtem. :-(((
Ami még ennél is rosszabb, hogyha dokira kerül a sor, akkor a párom ex anyósához visz, ugyanis belgyógyász, a város legjobb orvosa.
Nem így gondoltam a megismerkedésünket (állítólag szeretne megismerni, a párom mai napig tartja vele a kapcsolatot és nagyon szereti), így bízom benne megjavulok.

Lehet a meleg okozza velem ezt az egészet, emellett mérhetetlen álmosság is van rajtam...

A másik rosszabb dolog, hogy megint nem megy a toalett ügy.
Már három napja semmi és hát, ezzel kapcsolatban sem érzem jól magam.
Tegnap este ettem baconos virslit, hátha meghozza a csodát de nem.
Ma szinte csak ch-t ettem, de semmi.

Eddig volt egy 4sz tk toastos szendvicsem, sajttal és light szalámival.
Uzsonna nem volt, fájtam.
Ebédre lasagne-t ettem, nem kis adagot, jelentem most nem fáj.
Vacsira mindenképpen kímélőt akarok enni...

Valamikor kéne mérlegelni, de nem visz rá a lélek.
Nehéznek érzem magam, nagyon nehéznek. :-(