Shit - Kiüvöltős bejegyzés

Azért nem vagyok, mert...
...vívódom magammal.
A szokásos lelki sz@rom, ami kijött rajtam és ha ez még nem lenne elég összevesztem anyukámmal.
Vagyis nem összevesztem vele, hanem kiakadtam.
Túl sok volt mostanában a problémám, azt hittem ha hazajövök megtudom beszélni velük a gondom.
Erre anyum minden percben csak sír és fél, hogy mi lesz a családdal.
A legnagyobb gondja az, hogy párom nélkül jöttem haza, ő már biztos nem jön ide a balhék miatt, amit a szomszédok rendeznek.
Beteg, hiába mondtam, hogy párom beteg, csak sír és hüledezik.
Erre kiosztottam.
Annyira elfogyott nálam a türelem, annyira elpattant a cérna.
Ez volt pénteken, azóta nem nagyon beszéltünk, vagyis ő nem beszél velem, amit megértek.
Nem tudok ketté szakadni, nem tudok két helyen lenni, nem tudok mindent lenyelni, elegem van, egy picit szeretnék kikapcsolni, de ehelyett most a lelkiismeretem marcangol, mert csúnyán viselkedtem.
Hiába kértem bocsánatot, hiába szégyenlem magam, ugyanolyan halál fejjel bámul rám.

És ha mindez nem lenne elég, kedden műtik a kutyám.
12 éves, emlődaganata van.
Ha nem műtik meg akkor a daganat bármikor kifakadhat és el kell altatni a kutyám.
Így belevágunk a műtétbe és remélem még pár évig velünk lesz.
Rettegek a kedd miatt.
Apropó kedd, kedden kellett volna visszautaznom, de a kutyim miatt nem tudok.
Párom tombol, hogy csak szerdán tudok visszamenni.

Senki nem könnyíti meg a helyzetem.
Miért kell kiadnom a dühöm, ahhoz hogy észrevegyek nem vagyok jól?

Egyedül mamikám ért meg, de Ő is szomorú.