Ünnepi ebédem

Ma már ezerszer jobb a hangulatom.
Nem voltam én morcos tegnap, se szomorú, olyan semmilyen.
Kis világomba zárkózó, zenét hallgató, csöndes napom volt, leszámítva azt a tényt, hogy semmihez nem volt kedvem, fura egy csaj lehetek...
Nem volt kedvem beszélgetni sem.
Este hamar kidőltem, azért nem írtam még egy bejegyzést.
Délután gyümölcsöt ettem natúr joghurttal, aztán pár szem Tesco gazdaságos kakaós kekszet.
Pár szem alatt 4 db-ot értek.
Délután sokat sétáltam, este még gyorsan a Lidl-be is elrohantunk tejért, utána öntözés és fűnyírás a kiskertben.

Lidl-be láttam meg a túrót és eszembe jutott valami.

Anno, 2 éve (augusztusban lesz két éve hogy életmódot váltottam, június 26-ám szívtam el az utolsó szál cigimet!!!) 3 kedvenc ételem volt, amiből betegre tudtam enni magam.
No.1. volt a túrós tészta pirított szalonnával!
No.2. volt a gulyásleves fehér kenyérrel.
No.3. pedig a vadas mártás zsemlegombóccal vagy tésztával.

Pöttyet kibuktam a diétás elején, hogy nekem ezeket majd mellőznöm kell.
Habár a gulyáslevest és a vadas mártást sikerült "lelightosítani", egyet megfogadtam, legközelebb akkor eszem túrós tésztát ha elérem az álomsúlyom, ahogy illik, sósan, pirított szalonnával.

Sose hittem volna, hogy eljön ez a pillanat, kishitűség, vagy mifene, sokszor még most sem fogom fel hogy sikerült.

Ma ünnepi ebédem lesz!
Megünneplem az elmúlt két évem, cigaretta nélkül, -63 kilóval mögöttem.
Mosolyogva mondom, vagyis írom, megérte ennyit várni.

Emlékszem mennyire sírtam, amikor egyedül voltam itthon és rámertem állni a mérlegre, ami nemhogy kiakadt volna még túl is pörgött...
Első kérdésem magamhoz:
-Hogy a pics@ba fogok én lefogyni?????????

Aztán megint fél óra bőség és jogos önostorozás, amiért nem figyeltem oda magamra és amiért így elhanyagoltam a testem.

Ez volt két éve.

Azóta mi változott?
Legjobb az egészben, hogy élek, érzem, hogy élek, noha sokszor nem úgy alakul az életem, ahogy azt eltervezem...
DE!ÉLEK!
Embernek érzem magam, nem egy szörnynek.
Sokszor frusztrál, ha megbámulnak az utcán, de talán most nem azért, mert hatalmas terhet cipelek magamon.
Könnyebb lépcsőzni!
Nem lihegek, nem kapkodom a levegőt!
Lépést tudok tartani másokkal, nem érzem úgy 10 perc séta után hogy le kell ülnöm.
Tudok állni, persze van amikor elfáradnak a lábaim és fájnak is, de az a sok munkától van, nem a tetemes súlytól.
Nem fáj már a hátam.
Az izzadás megmaradt, de már nincs olyan oroszlán szagom, több óra elteltével is érzem még magamon a dezodorom illatát.
Ha vásárolni akarok egy ruhadarabot nem szégyenkezem, nem mondják azt az eladók gúnyosan:
-Bocs, de nincs a Te mértedben!
Válogathatok a csinosabb darabok között, felvehetek olyat is, amit eddig nem mertem (pl. pántos toppok, felsők).
A legtöbbet viszont veletek nyertem, nagyon sok kedves embert megismertem, megszerettem, kedvességet és szeretetet kapok és biztatást!
A páromtól és tőletek kaptam a legtöbb támogatást, ami nélkül szerintem nem ment volna.

Így hát, KÖSZÖNÖM!!!

Étrendem mára:
Reggeli:
1 kávé 50-5
2dl natúr joghurt 60-10
1 alma 40-10.5
2 db mesefit keksz, müzli 120-18
Ö:270-43,5

Tízórai:
1 kisebb barack 41-9
1 kávé 50-5
Ö:91-14

Ebéd:
5dkg tészta (4tojis) 191-37
6dkg túró sovány 57-2,1
1 ek tejföl (12%) kb 2dkg 30-1
2 szelet sült császárszalonna (16gr) 72-0
Ö:350-41

Eddig:711-98,5

Délután nem tudom még mi lesz, kell e mennem valahova.
Szerintem séta tuti lesz, natúr joghurt, gyümi szintén lesz, kefirem nincs, azért el kell mennem még a Sparba (nagyon ízlik az Sbudget kefir, 500gr 169ft).

Este még lehet írok, de ha kidőlök ma is akkor csak holnap, lenne még mit írnom!