Tegnapról annyit, hogy próbáltunk párommal Valentinozni, próbáltuk egy kicsit különlegessé tenni a napot, de voltak zavaró tényezők, mindegy.
Finom kacsát sütöttem (el is fogyott), hercegnő burgonyával, cseresznyemártással.
Desszertnek és meglepetésnek egy szép tortát sütöttem, Fehér csokoládés Charlotte-ot.
No, hát tegnap mindenkit megkínáltunk, én is ettem 2 szeletet.
Ma ebéd után megint előkerült a torta, megint ettem 2 szeletet, maradt még majd fél torta.
Erre szólnak ma nagy kegyesen, hogy "megvizuálják" a tortát.
Most este megyek megnézni maradt e belőle valami, erre barom, disznó módjára össze lett túrva a Valentin tortám.
Elkapott a harci ideg oszt levágtam a kérdéses darabokat, a többit meg megettem.
Őt szántam páromnak, szeretettel:
Szóval, letudva, elegem van.Holnaptól kuss, egy ideig megint nem sütök semmit, max márciusban a párom születésnapjára, de az is meggondolandó.
Miért nem becsülik meg más munkáját?
Szívem szakadt meg, páromnak meg sem mutattam, meg sem említettem.
Étrendet nem írok, mert nincs értelme, a torta felét én ettem meg jóformán, a kacsát már meg sem említem.
Holnaptól vissza a régi kerékvágásba, édességre egy darabig biztos nem tudok nézni.
Vagy paradicsom leves lesz, vagy paradicsomos húsgombóc, nem tudom még.
Szigorú étrendet fogok írni, muszáj.
Nekem meg túl kell tennem magam az eseményeken...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése