Képzeljétek el a következőt:
-adott egy asztal, tele üditővel, kávéval és süteménnyel, nagyon finom süteménnyel, a hangsúly ő rajta van.
Sütemény, hm, sose voltam édes szájú, inkább pogácsa és chips függő voltam, no de az elmúlt időszakban, és főleg most, hogy piros betüs napjaim elején vagyok, kívánom az édeset, egész nap egy szelet, áhh, nem egy szelet, egy egész tortán ábrándozok.
Elmentünk rokonlátogatóba, ott volt a sütemény, szépen elém kiterítve az asztalra, tessékelik, mondom ááá, nem, köszönöm.
-Ohh, kacckacc, hát neked nem szabad persze... (Tudnak a diétámról, párom viccelődik hogy kenyeres és vizen tart.)
Hallom, hogy beszélnek körülöttem, távolodnak a zajok, tudjátok, úgy amikor éppen elájul az ember.
Szemeim előtt csak a süti lebeg, ott az asztalon, szép tányéron, szalvétával, hívogat, csábít.
Én pedig fogom magam és egyenesen az asztal közepére ugrok és tömöm magamba a sütiket.
Aztán gyorsan megrázom a fejem, mosolygok egyet és felébredek.
Szép is lett volna a látvány, végül megálltam hogy ne egyek, nem hagyom hogy megdöljön a pogácsás elvem.
Önuralom mára kipipálva, csak itthon ettem egy falat sajtot.
Sok-sok vizet iszom, ezzel is kompenzálva a zabálhatnékot.
Le tudom győzni, ha nem egészen 40 kilót legyőztem, ezt a kis hóbortomat is legyőzőm.
Erősek vagyunk, szépek, okosak és csinosak.
Kaja-ügy 2,0: Nem tudom hány kalórián zártam, lassan kiszámolom, bár nem merem, a rántott husi dob az egészen... :-(
Holnap új nap, erősebb leszek, nem csábulok el!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése