2010. május 2., vasárnap

Kiéhezve

Valószínű a hormonok szórakoznak velem, ennek tudom be a hírtelen és váratlan jött mensim.

Ki vagyok éhezve, de mindenre...

Igen, arra is, meg a kajára, édességre nem, hála az égnek, de sós finomságokra, áááááááh.

Tegnap még azt mondtam Silez barátnőmnek, hogyha bezárnának egy pogácsákkal teli szobába, egyet se ennék meg, mert nem akarom elbukni a diétám...

...sajnos ez most megdőlni látszik.

Reggel 2 sz tk toast volt, pici baromfipástétom, fél zöldpaprika és egy kv.

Aztán roham a bolhapiacra, ahol egyből kiszúrtam egy farmerkabátot.

Rövid fazon, nem annyira sötét kék, karcsúsított.

Néztem, néztem, de nem mertem megkérdezni, hogy fel e próbálhatnám (xl-es méret, a múltkori amit vettem 4xl-es volt!).

Mindegy, hagytam, mondván, úgy se jönne rám, ne fájdítsam a szívem.

Aztán kiszúrt a nőci, aki árulta, hogy nagyon nézem, majd így szólt:

-egy próba nem kerül semmibe!

-Áááá, úgy se jönne rám, biztos kicsi.

Többiek is azt mondták, hogy ne álmodozzak róla, még 5-10kg le kell hogy menjen hozzá.

Baszki, addig erősködött a nő, hogy próbáljam fel, mire felpróbáltam és hibátlanul áll. :-D

Rég örültem valaminek ennyire, csinos, szép kis kabi és 1200ft volt.

Vettem két csinos fülbe valót is, nyárra csini bébik leszünk, ugye Silem?:-)

Nah, hazaérve ittam mégegy kávét, aztán közbe megcsináltam az ebédem.

10dkg sovány sertés karaly, fűszerezve, 10dkg spárga, kis savi ubi és kb 5 dkg cékla.

Ez volt az ebéd, aztán észrevettem hogy megjött, remek, 2 nappal előbb, gondolom a tabiváltás dolgozik még, mindegy, majd elmentünk tacskóba.

Hazaérve, jesszus, megettem egy tányér levest, ettem egy evőkanál krumplipürét, egy kisebb rántott húst, ami olajba sült és uborkát, és ha ez még nem lenne elég befaltam egy almát és jelentem még mindig éhes vagyok. :-(

Valamit ki kell találnom, mert ma már nem akarok enni...

Még mennünk kell vendégségbe és ott lesz finom süti, de nem akarok enni, kérlek, szorítsatok, hogy ne egyek, legyen annyi erőm és kitartásom, hogy ne döljön meg a pogácsás elméletem.

Ma már nem eszek! Sok-sok vizet iszom és nem hagyom, hogy a hormonjaim, női szeszéjeim így kibabráljanak velem.

1 megjegyzés:

EgyKönyvmoly írta...

Átérzem... nálam is nehéz napok vannak én ilyenkor csokit tolnék meg mindent! DE nem! A kabát: szuper ötlet volt, hogy megvetted! Köszönet érte az árusnak! Kell a jutalom! Illetve, ha pár kiló kell , hogy beleférj egy kisebb darabba, az szuper motiválóerő lehet!