2011. május 27., péntek

Hümmm

Tegnap ígértem, hogy este még jelentkezem.
Nem tettem.
Délután sikerült valakinek megint a lelki világomba taposni.
És mindig és mindig és mindig úgy csűri, csavarja a dolgokat, hogy végül mindig én leszek a hibás.
Komolyan mondom, profi, már tanítania kellene.

Ennek köszönhetően éjszaka többször fent voltam, hol a víz szakadt rólam, hol heves szívdobogás tört rám.

Azt hiszem el kell mennem egy pszichológushoz.
Nem tudok egyes élethelyzeteket feldolgozni, csak marcangolnak belülről.
Nem akarom én ezt, semmi másra nem vágyom, mint egy nyugodt életre a párommal.
Rájöttem, hatalmas dolgot kérek!

25 évesen, b*ssza meg, megmondják mibe öltözzek.
Csúcs, komolyan mondom.
Tegnapi vásárlás előtt úgy voltam, hogy szoknya helyett inkább nadrágot veszek fel, fehér nacit ami vádliig ér.

Képes volt abba belekötni, hogy miért nadrágot veszek fel, miért nem szoknyát.
Megmondani én sem tudtam, egyszerűen nadrághoz volt kedvem, ennyi.

Kiderült, hogy ez nem válasz, mondjam meg az igazi okot.

No, hát kb 5-6 oda-vissza dobálás után (miért nem a szoknyát veszed fel?-nem tudom, mert csak, nadrághoz van kedvem, stb), nekem még mindig egy nyomós okot kellett mondanom a döntésemre.

MERT NADRÁGHOZ VAN KEDVEM!

-Nem válasz, valami oka csak van, hogy én nem szoknyát akarok felvenni, tán szőrös a lábad?

(Itt volt az a pont ahol szerintem már vörösödött a fejem...)

-Nem, nem szőrös a lábam, előző nap epiláltam, miért baj az ha nadrágot veszek és nem szoknyát?
-Mert oka van annak, hogy nem nadrágot veszel fel!

Itt már kb eltelt 15 perc a folytonos mondmármegazokátmiértnemszoknyátveszelfel kérdésekkel...
Én még mindig nyeltem, fogtam és álltam a szekrény előtt és néztem a ruháimat, közbe számoltam magamba.

Jön a következő:
-Nem tudom mire húztad így fel magad?!
-Nem húztam fel magam! - próbáltam menteni a menthetőt, de kár volt.

Kezdődött minden elölről:
-De, de, felhúztad magad, de nem értem miért.
-Nem húztam fel magam.
-De igen!
-De nem!
És ez így ment még 5-6 alkalommal.

Mire közölték velem, hogy én nem értem a viccet és jobb lesz most már ha befejezem.
Erre én:
-Tényleg jobb lesz ha befejezzük, mert ha tovább folytatódik akkor tuti összeveszünk.

No kérem, ez a mondatom tegnap 2 órakor hangzott el és azóta nem beszél velem, rám sem néz, mintha levegő lennék.
Állítólag vérig lett sértve az illető, Ő, nem én! :-)

Miért kell mindig az idegeimen táncolni?
Miért kell mindig addig feszíteni a húrt, amíg el nem pattan?
Miért kell egy jól induló napot elbaszni valami hülyeséggel?
Miért nem tudok feldolgozni ilyen aprócska kis szar dolgokat, úgy hogy éjszaka nem alszom???

Ha visszajövünk a szüleimtől (elméletileg jövő héten utazunk haza), nekem tuti fel kell keresnem valami dilidokit.
Megőrülök.
Nincs egy barátnőm itt Fehérváron akivel néha-néha összejönnénk és dumcsiznánk egy jót, sétálnánk együtt a városba, csajos dolgokat csinálnánk együtt.
Egyedül a párom van, de látom már neki is sokszor SOK(K) a panaszkodásom.
Igazándiból ő nem érti a problémám gyökereit, ő ebbe nőt fel, ő hozzá van szokva, őt már nem érdekli.
Én viszont nyugodt élethez szoktam, hiába váltak el a szüleim mindig családias volt a légkör és sose kellett rettegnem attól, hogy mikor lesz cirkusz, veszekedés, kötözködés.

Kaja:
Étvágyam nem sok, kb ugyanaz mint tegnap.

Reggeli:
1 kávé 50-5
3 db abonett 51-10
1 kefír (3%, 150gr) 84-5,5
3 szelet light sonka 45-0
10dkg retek 15-2
5dkg uborka 5-1
Ö:250-23,5

Ebéd:
15-20dkg csirkemell 200-0
15dkg zöldségköret 110-18
uborka saláta 40-3
Ö:350-21

Ö:600-44,5

Nass:
3 szelet zöldséges felvágott.
Valami új cucc, amit a páromnak vettem, de beletorkoskodtam.
+1 kocka csoki!

Délután folyamán:
Talán egy Krémkönnyű fagyi, sok-sok natúr joghurt, etetés, séta, öntözés, eprezés.
Ha megnyugszom lehet még írok!
Pápuszim

1 megjegyzés:

Elefantbebi írta...

Neha tenyleg elkepeszto, hogy az ember milyen kis hulyesegeken kepes osszeveszni a parjaval. Nem konnyu, bizony. Tapasztalat.
Foleg akkor nem konnyu, ha az embertol tavol vannak a baratai, es nincs senki mas, akivel meg/at lehetne beszelni a dolgokat. Es ha az az egy is eppen meghulyul...

Nagyon jol tudom mit elsz at...

De fel a fejjel! Remelem segit, ha itt kiduhongheted magad.