Hard day

Nem tudom hol kezdjem.
Van egy mondás: a szegény embert az ág is húzza.
Már előre látom, hogy ez a 2010-es év nem a miénk lesz.

Reggel édesanyámra keltem, nagyon sírt, azonnal rohanok ki a szobából.
A munkaügyi központ kizárta, s miért?
Mert a gazdagék, tudjátok, akikről már írtam, kilencedszerre (9!!!) is rosszul töltötték ki a papírokat s nem olyat adtak, ami a központnak kell, a könyvelő meg mindig elb@sz valamit.
Kizárás azt jelenti, hogy ha szerdára nem pótolja (helyesen!!!) a hiányzó papírokat, akkor nem fog vele foglalkozni a munkaügyi kp és munkanélküli segélyt sem kap.
Egyből telefonálunk össze-vissza, könyvelő, ex-főnök aki természetesen vagy nem veszi fel a telefont vagy ránk nyomja, stb...
Végül a könyvelővel sikerült beszélni, elfaxolja a papírokat, majd menjünk be az üzletbe és addigra alá lesz írva és lepecsételve.

Délre pedig anyut vinni kellett tréningre, ilyen álláskeresési tréningre, 4-ig tartott.
Azt mondta, hogy jó volt, sok mindent megtudott, szabályok, paragrafusok, lehetőségek, de sajnos a kora miatt meg van lőve...
Meg annak örült, hogy végre kikapcsolódott egy kicsit, holnap is kell mennie szintén délre.
Késő délután beugrottunk a gazdagékhoz az új papírért, szerintem megint nem lesz jó, de ne legyen igazam...
Holnap reggel a tréning előtt pedig bemegyek vele a központba és ha olyanok lesznek, akkor...
...Akkor azt hiszem minden nőiességem félre téve asztalt borítok.
Nah jó, ha nem is asztalt borítok, de ne hogy már a más hibája miatt anyumat szívassák.
Remekül kezdődött a nap...

Aztán a másik örömöm, hogy wc-re térvén piroska sehol, pedig percre pontos a drágám, plusz idegeskedés megint.

Mikor akarjuk vinni anyut a tréningre párom autója nem indul.
Múltkor elforraltuk az aksiról a vizet (sokat indítóztunk a hidegben, etanol átalakító pedig még nincs jól beállítva...), látom párom fejét, kétszer akkora lett, még jó hogy anyunak is van autója, így abba átültünk és mehettünk...

Hazatérvén pedig páromnál betelt a pohár.
Egy ilyen bilikiborulás nála úgy történik, hogy kikiabálja magából a sérelmeit, én csak csöndbe ülök, hüppögök és hallgatok.
No, most nem kiabált, hanem üvöltött, közbe verte a műszerfalat és a kormányt, én pedig nem hüppögtem hanem bőgtem, mint egy szaros gyerek.
Tele lett mindkettőnknek a bakancs és ki jött aminek ki kellett jönnie.
Sok volt mindkettőnknek ez a pár hét sz@rság.
Amúgy nem veszekedtünk, hanem mindketten puffogtunk egymásnak.
Gyorsan bevásároltunk, nőci a kasszába félőn nézett ránk, pedig próbáltam kedves lenni, de szerintem látta a vörös szemem és az orrom.
Vettünk kaját és deszt.vizet az aksiba.
Itthon szívem megcsinálta az aksit, víz bele, fel a töltőre aztán összebújtunk és megpuszilgattuk egymást.
Este 7 után pedig levittük, mert feltöltődött és szuperül megy a verda.

No, hát kb. ennyit a mai napomról.
Jah és mind ezek mellett egész nap fájt a fejem, a vásárlásból hazatérve pedig majdhogynem elöntött a vér.
No most már tényleg ennyi!

Kaja-ügy:
Reggeli 4 szelet abonett, kis házi körözött, 2 kávé.
Tízórai 5 sz korpoVIT keksz, fél bögre tej.
Ebédre 3 sült füstlit ettem és kicsi zöldbab főzeléket.
Vacsora meg az volt mint a reggeli csak kávé nélkül.

Kb ennyi, holnap szerintem ugyanaz lesz az ebéd, mint ma.
Ma nem én főztem hanem mama, nagyon szeressem a főztjét, én kis szakácsnőm!

Lassan megyek pihenni, készülök a holnapi megmérettetésekre.
Jah, szerdán utazunk, már előre félek, hogy mit kapok a fejemre...