2010. május 1., szombat

Pofára esés második fejezet

Nem tudom mit ártok az embereknek.
Tudom, hogy tele vagyok hibákkal, nehezen felejtek, sokszor makacs vagyok.
Sajnos sokszor vagyok gonosz másokkal vagy túl nagy a pofám és nem tudom befogni, de megpróbálok úgy élni, hogy ne bántsak másokat (több-kevesebb sikerrel).
Azt viszont nem tudom felfogni, hogy mások hibája miatt engem büntessenek.
Próbáltam barátkozni, kedves lenni, segíteni ott ahol tudok, ehhez képest az kapom, hogy törölnek és kitiltanak a blogból, s hogy miért? Mert jóba vagyok valakivel.

Köpni nyelni nem tudtam, miről lehet szó, már írom a következő üzenetet, hogy a drága Silez barátnőm vagy Rodinkám áll a háttérben, ki mással lehetnék én jóba?
Ki mással oszthatom meg örömöm-bánatom, ki másban bízhatok?
Nincs más nekem, mint ők, ők ketten.
Két ember, aki tele van kedvességgel, szeretettel, hatalmas szívvel és csak hálát adhatok az égnek, hogy két ilyen embert tudhatok a barátomnak.
Tudom, ez egy virtuális világ, ez csak a világháló, nem kézzelfoghatóak, nem tudom őket megölelni, megpuszilni, nem tudok velük együtt nevetni, vagy ha arról lenne szó letörölni a könnyüket az arcukról, nem tudnám, de Ők a barátaim, rajtuk kívül és a páromon kívül nincs más akivel őszintén, önfeledten, szégyenkezés nélkül beszélgethetnék.

Mint kiderült, természetesen nem róluk volt szó, másról, akit bevallok, ismerek, ismertem, de közel sem a barátom, vagy beszélgető partnerem, vagy akármim.

Pofára estem, mert próbáltam barátkozni, próbáltam kedves lenni.
Tudom, hogy milyen szar, amikor törlik mások blogját, belenyúlnak a mail fiókba, a privát szférád bolygatják, de hogy én egy ilyen emberrel jóba lennék?
Még a feltételezés is sértő.

Megint naív voltam, mint tegnap a mérleggel.

Van egy dal: Evanescence-Everybody fool.
Ezt bömböltetem egymás után sorba és sorba, próbálom kiadni keserűségem és fájdalmam. Szabina, nem rád vagyok dühös, félre ne érts, magamra, hogy megint naív voltam, hogy azt hittem barátkozhatok, barátokat szerezhetek, szeretetet adhatok és erőt, de csúfosan megbuktam.




És tudjátok mit, ti, akik otthon ültök és unatkoztok, akik jó dolgukba már nem tudnak mit csinálni, ti, akik annyira biztosra vettétek, hogy jóba vagyok azzal a bizonyos valakivel, bekaphatjátok, és köszönöm nektek, hogy olyannyira elbasztátok a kedvem, hogy nem tudok örülni a 89 kilómnak!
TI, TI BOLONDOK!

0 megjegyzés: