2010. május 30., vasárnap

Egy gondolat

Szeretek enni, ez tény és sose tagadtam.
Még jobban szeretek főzni, tavaly október óta én főzök a családnak.
Előtti is sürögtem-forogtam a konyhába, de most már elmondhatom ez a konyha az enyém!
Tény, hogy egész életemben kövér voltam, verseny súlyom nekem sose volt, de két dolgot nem tudok megérteni:
1.)
Miért van az, hogy belőlem nem nézik ki a "háziasszony szerepét"?
Miért nem lehet elhinni, hogy én csinálok egy finom süteményt, én készítek el egy komplett vasárnapi ebédet?
Tudom, hogy lusta vagyok, de nem restellek minden nap takarítani, megfőzni, kiszolgálni a családom.Miért olyan hihetetlen, hogy mindezt én teszem?
2.)
Miért kell azt feltételezni, hogy én tabletták segítségével fogytam le ennyit?
Már nem egy embertől kaptam meg azt, hogy:
-Szia, de rég láttalak, nagyon lefogytál, mit szedsz? vagy csak simán nekem szögezik a kérdést
-Mi a pirula neve?Sőt volt, aki rákérdezett a bulímiára: Te hánytatod magad?

Ilyenkor pöttyet égnek áll a hajam és az emberi butaság és irigység számlájára írom az ilyen kérdéseket.


2 megjegyzés:

SilEz írta...

Sztem csak hagyd rajuk. Meg veletlen sem erdemes felbosszantanod magad a rosszmaju embereken :)

EgyKönyvmoly írta...

Bakker, hogy milyen emberek vannak, ma én is az irígységről fogok spotolni. Tegnapi családi bulinkon volt benne bőven részem. Érted a Család!!! Le kell őket nagy ívben...