Kisírós

Aki nem szereti a panaszkodásom, rinyálásom nyugodtan nyomjon egy X-et.

Egész jól kezdődött a nap.
Reggel gyorsan indulunk dokihoz, páromnak kellett intézkedni, mindegy, hosszú, nem ez a lényeg.
Már reggel nagyon meleg volt.
Olyan dél környékén, mikor máskor kitaláltuk, hogy elmegyünk a kedvenc turinkba.
Megjegyzem most fantasztikus dolgok voltak, jó pár csinos felsővel hazajöttem plusz egy lapszoknyával.

Időközben még én próbáltam a ruhákat párom kapva kapott az alkalmon és írt egy sms-t "a két éve le se szarom a fejed" haverjának, mondván mikor találkozunk?

Azóta gyomor- és síró görcsök kerülgetnek.

Nem akarom még egyszer ezt, 5 percet nem bírok ki azzal a sráccal.
Leírom, hogy megértsétek...

Lassan 5 éve vagyunk együtt a párommal.
Mikor összejöttünk D. volt az első akit bemutatott nekem, nem a szülei, hanem Ő.
Beszélgettünk, elvoltunk, hárman voltunk mindig, neki akkor még nem volt barátnője.
Novemberbe jöttünk össze a szerelmemmel, decemberben megbeszéltünk, hogy hármasban szilveszterezünk, Ő jön hozzánk, kaja-pia (sütök-főzök) lesz, Ő csak magát hozza.
Dec 31.-én írt egy sms-t páromnak, hogy írt neki egy e-mail, olvassa el.
Közölte az e-mailben, hogy valamiért Ő mégsem szilveszterezik velünk.
Telt az idő, kevesebbet találkoztunk, később kiderült, 2-3 velem történt találkozás után megutált engem.
Sokszor voltak olyan érzéseim, hogy féltékeny, netán meleg a srác...
Mindegy is, továbbra is találkozgattunk, de mindig feszengtünk, bennem ott volt a tüske is, mert nem adtam okot arra, hogy Ő utáljon engem.
Sokszor éreztette velem azt, hogy én nem vagyok jó a páromnak, külön nekünk jobb lenne, stb.
Párom persze ezt nem vette észre, nagyon cső látású, vakon megbízik az egyetlen barátjába.

Az első balhé:
Nyár, haverok, buli, vele kellett tölteni a nyarat, két hét a szülei nyaralójába, fizetni nem kell, de a kaját, piát nekünk kell állni.
Majd 30.000ft értékben bevásároltunk 2 hétre.
1 hét után kitört a balhé.
Egy halk büdös kurvát még elengedtem a fülem mellett, mondván patkány a srác, leszarom, ne b@ssza el a nyaram.
De amikor a szemembe mondta, hogy jobb lesz ha befogom a pofám, mert olyat mond amit maga is megbánik, na azt már nem bírtam cérnával, elküldtem a picsába.
Vége az lett, hogy a kaját, piát otthagytuk és bő fél évig a párom hírét se látta az ő nagy barátjának...

Aztán történt valami.
Párom szülei tudtak mindenről, hüledeztek, mondván D. nem ilyen...
Egyik nap jött egy sms, D. írt, találkozni akar vele, nélkülem.
Egy ideig ez így is zajlott, nélkülem találkoztak, gyakran későig elvoltak, nem szóltam, tűrtem, mondván Ő az egyetlen barátja a páromnak.
Aztán jött megint egy találkozás, összeboronáltak minket, foggal-körömmel ragaszkodtam ahhoz, hogy jó így, találkozgassanak, én nem kellek oda.
Párom anyja akkor közölte velem először hogy nem kéne ekkora hisztis picsának lennem, írjam az alkohol számlájára a büdös kurvázást.
(Megjegyzem, szín józan volt a srác!)
Nem úsztam meg, megint elkezdtünk összejárkálni.
Nem mondom volt amikor jól éreztem magam, sikerült feloldódnom, de még mindig többször volt olyan pillanat, amikor előjött a "hátam közepére sem kívánom ezt a srácot, annyira ellenszenves" érzés.
Végül lett barátnője is, összeszedett valakit a neten, meghívta a csajt is nyaralni, irány megint a szülők nyaralója, két hétre.

A story ugyanaz, de most nem engem küldött el a picsába, hanem a páromat.
4-5 nap után csomagoltunk és jöttünk haza, ez volt 2009 nyarán.
Most meg össze kellett futni nekünk a Múzeumok éjszakáján és tessék, teljesen felkavarta a páromat és halkan megsúgom, engem is.

Életem legszebb D. mentes két éve volt, és most sírni, üvölteni tudnék.
Annyi pofont és rosszat kaptam és párom nem látja be, foggal-körömmel ragaszkodik ehhez a sráchoz, nem törődve azzal, hogy én mit érzek, engem hogy bánt stb.

Sokszor nem ölelkezhettünk előtte, nem csókolózhattunk előtte nehogy megbántsuk szegényt D.-t!
Ehhez képest, amikor Ő összejött azzal a lánnyal, akivel ma is együtt van, nekem végig kellett hallgatni hogy kefélnek éjszaka a nyaralóban.
Ha mentünk valahova, kirándulni, Balatonra, bárhova, mi mindig hívtuk Őt, persze pénzt sose hozott magával, mi álltunk mindent.
Ő sose hívott minket, pedig mentek állatkertbe, Bécsbe, Balcsira.
Egyszer elszóltuk magunkat, hogy Pesten voltunk a Múzeumok éjszakáján, tudjátok mit kaptunk az arcunkba:
-Mekkora köcsögök vagytok, hogy engem nem hívtatok!
És még sorolhatnám, sok ilyen volt.

A lány, akivel mai napig együtt van, kicsit Iq-light, de aranyos csajszi.
3 hónapja voltak együtt ezzel a lánnyal és már másokkal is randizgatott.
Tele volt a töke a csajjak, ki akarta rúgni csak találjon helyette mást.
2009 nyarán akarta kidobni a csajt, még a bátyja esküvője előtt (a nyaralás után 1 nappal), azért hogy ne égesse magát a lagzin a lánnyal.

Ehhez képest mai napig együtt van vele, pedig saját elmondása szerint undorodik a lánytól mert dagadt. (Szó szerint idéztem...)

Egy ilyen emberhez ragaszkodik a párom és nem tudok mit tenni.
Rettentő rossz hatással van a páromra és döntöttem.
Ma megérlelődött bennem a dolog.

Én már nagyon nehezen bírom a családom nélkül.
Sokszor gondolkodtam azon, hogy vagy csinálok valamit magammal, vagy agytúrkászhoz járok, vagy alkoholista, netán idegbeteg leszek.
Választhatok, vagy hazaköltözöm és itt hagyom a kedvesem.

Nekem már nem bír többet a lelkem, kezdek besok(k)alni, és úgy érzem D. lesz a hab a tortán.
Ha párom ragaszkodik hozzá, akkor ultimátumit adok, vagy Ő vagy Én...

Le kellett ezt írnom, muszáj volt, annyira mindent történt mostanság, hogy elég volt, kész.
Életem legszebb két éve volt ez az utolsó és reménykedem, hogy lesz még jó pár évünk együtt, a szerelmemmel, de D. nélkül.

Már nem tudnám megjátszani magam előtte.
Amikor ott álltunk a múzeumban azon imádkoztam, hogy nehogy elveszítsem női mivoltom és nekiessek.

Most pedig jöjjön a kajái mára, mert hát enni kell:

Reggel:
1 kávé 50-5
1 abonett 25-5
6dkg túró 57-2
1 dl joghurt 40-5
mokkáskanál kakaópor 15-2
1 alma 40-10.5
Ö:227-29,5

Tízórai:
1 kávé 50-5

Ebéd:
12dkg csirkemell 140-0
meggymártás 79-16
Ö:219-16

Eddig:496-51!

Valamit még legyömöszölök magamon, de az ideg és a gyomrom valahogy nem akarja...