Hogyan lettem vágósúlyú - 2009-09-21 15:31

Először is szeretném megköszönni, azoknak a *****(weboldalcím) csajoknak, akik eddig támogattak, mind a fogyókúrában (innentől inkább életmódváltásnak nevezném, barátságosabb szó), mind a naplóírásban.
Szeretek írni, csak kényes témának tartom főleg, hogy szégyenlős leányzó vagyok.
Éppen ezért, mai napig nehezemre esik megtenni azt az egy kattintást amivel publikussá válik a mérlegelőm.

Megteszem, tudom, ebben is támogattok, köszönöm nektek.

Nap, mint nap beszélgetek veletek, éppen ezért mielőtt leírnám életmódváltásom kezdetét szeretnék egy picit írni magamról.

24 éves vagyok, pesti lány, világ életemben küzdöttem a kilókkal.
Szüleim, testvérem is piknikus alkatúak, egy idő után és főleg azután, hogy megismertem jelenlegi párom beletörődtem: -nekem ilyen alkatom van.
Mások is azt mondták:
- neked úgy se sikerül fogynod, mindenki ilyen a családodba, el se lehetne téged képzelni soványan.
Kínosan mosolyogtam ilyenkor és csöndbe bólogattam.
Szerelmes voltam és boldog, faltam az életet és az ételeket.
Sütik, üdítők, fagyik, éttermek, mindig kényeztetett a párom, egyikünket sem zavarta a kilóim.
Aztán figyelmes lettem arra, hogy nem jön rám a régi farmerom.
Ahol eddig vásároltam ott most nem kapok magamra gatyát.
Ami rám jött az mind olyan nadrág volt amibe belehíztam és velem együtt tágult.
Meguntam...
Egy nap másik nőgyógyászt kerestem fel, régi tablettámat abbahagytam, mondván biztos attól híztam.
Az új orvosom nem akart új tablettát írni, félt a trombózistól, agyvérzéstől.
Nem volt elég, hogy állandóan zabáltam még cigiztem is, magasabb volt a rizikófaktor.
Végül saját felelősségre felírt nekem új tablettát és megkért próbáljak felhagyni a cigarettával és váltsak életmódot...

Félve a trombózistól és a stroketól, úgy döntöttem megfogadom végre valahára a doki tanácsát és többek között szerettem volna normális méretű nadrágot venni.
Tudtam, nagy csata előtt állok attól függetlenül nagyon pozitívan álltam a dolgokhoz.

Először jött a bagó.
-Tudom, hogy le tudok szokni. Már úgy is utáltam szívni, elegem van belőle, hogy mindig büdös vagyok tőle.
Nagyon sokszor mondogattam ezt, lelkiekben fel kellett készülnöm, hogy lerakom.
Egyik nap besétáltam a patikába, karcsúbb lettem 1500ft-al viszont 1 doboz mentolos nikotinos rágóval jöttem ki.
Aznap még nem rágtam, még cigiztem, az utolsó szálat olyan élvezettel szívtam, mint még soha.
Este 22 óra volt, az volt az utolsó cigim...
Nem akarok ódákat zengeni a leszokásomról, szégyenlem, mert olyan elvonási tüneteim voltak, mint a drogosoknak, de túl vagyok rajta.
Életmódváltásom elején, úgy voltam vele, hogyha sikerült lerakni a cigit, akkor a fogyi is menni fog.

Elkezdtem hát.
Nem akartam újra Norbizni, nem akartam 90 naposat csinálni, nem akartam még több divatos fogyókúrát kipróbálni.
Eszembe jutott, hogy anyukám anno ha fogyni szeretett volna mindig számolta a kalóriákat, 1200 kalóriánál nem evett többet és mindig szépen, látványosan lefogyott.
Gondoltam megpróbálom.
Rengeteg fogyis oldalt olvastam, ahol 1200kcal fogyásról írtak, receptek után néztem, hogy milyen ínycsiklandó ételek vannak, amiket büntetlenül ehetek.
Imádtam enni, sőt mai napig imádok enni, ahogy főzni is.
Megfogadtam és megkértem a családom, hogy hadd főzzek én magamra, külön koszton kell lennem, hogy elérjem a célom.
Sok diétás, többek között cukorbetegeknek beállított étrend könyveket bújtam.
Igaz, sose volt gondom a cukrommal (hála Istennek), de tudtam, hogy a cukrot, a szénhidrátot és a zsírt, vissza kell fognom.
Le kell szokni a sütizésről, a chipsről, az üdítőkről, a csokikról és cukrokról és minden nyalánkságról.